Helyszín a tavalyi; a Budai Várban, az Országház utcában, az MTA – korábban az Országgyűlésnek is helyet adó – díszes termeiben leszünk.
Kapunyitás: 2012. február 4., szombat, 19 óra
Jegyárak a következők - családi: 9000 Ft; felnőtt: 3000 Ft; öregdiák: 2100 Ft; gimnazista: 2000 Ft; általános iskolás: 1500Ft. Jegyek az iskola titkárságán és a helyszínen kaphatók.
Formabontó, videós világ körüli epizóddal jelentkezünk Szlovákiából, Tibike kreativitásának köszönhetően.
Az indexes Jégkorong blog mellett az [origo] is címlapon hozta a hírt, a Nemzeti Sport pedig videós tudósításban is megemlékezett az U18-as magyar női jégkorong-válogatott divizió I-es világbajnoki címéről. A csapat a sikernek köszönhetően feljutott az A csoportba, a világ 8 legjobb csapata közé. A győzelem kiemelkedően fontos gellértes szempontból is, hiszen a válogatott védelmét erősítette Kocsondi Nóri.
Nórit számos képen, és a fentebb belinkelt videón is láthatjuk; ám az igazi celeb státuszt az alábbi demotiválós kép alapján szavaztuk meg:
Mindig öröm, ha újabb taggal bővül a Világbajnok Gellértesek Pantheonja. Nórinak ezúton is szívből gratulálunk!
A faág mérhetetlenül felháborodott, amikor letörték a törzsről. Azt sem tudta, hol van. Hideg és sötétség és tél mindenütt. Az Ember csattogva tördelt újabb ágakat, miközben bocsánatkérően suttogta:
– Ne haragudjatok, tüzet kell raknom, kell a fényetek és a meleg!
Nagy halom ágat tört így le, és elment parázsért. Az ágak csak hevertek tehetetlenül. A Faág zsörtölődni kezdett, mert az ember előtt csak nem szólhat, hát fújta most dühösen:
– Miféle eljárás ez velünk, fákkal? Most fűtsünk, de kérdem én: ki hoz tavasszal virágot, ki érlel gyümölcsöt egy nyáron át, hogy ősszel csodájára járjanak?!
Az Öregág válaszolt:
– Az a dolgunk, hogy szolgáljuk az Embert. Ha kell, akkor gyümölcsöt hozunk, ha kell, akkor elégünk.
A Faág elhallgatott. Az Öregággal nem lehet vitázni, a múlt nyáron hagyta, hogy a kismadarak mély odút fúrjanak rajta, és ott lakjanak. Sose törődött magával. Most sem. De nem kell őt követni! És a Faág elhatározta: csak azért sem fog elégni! Égjen az Öregág, meg a többiek!
Az Ember sietve megérkezett. Ügyes kis cserépedényben parazsat hozott. Pillanatok alatt összerendezte az ágakat, a vékonyakat, a vastagokat – és hamarosan pattogott a tűz. Kesernyés, könnyű füst után fellobogtak a lángok.
A Faág körülnézett. Valami barlang bejáratánál lehettek. De nem nagyon nézelődött, – védekezett. Az összes nedvességével hadakozott a tűz ellen. Nem, és nem akart égni!
Az Öreg lángja magasba csapott – és boldogan lobogni kezdett, miközben sisteregve suttogta:
– Ó, de gyönyörű! Ó, de boldog vagyok, hogy láthatlak!
A Faág elképedt. Mit lát ez a bőszen lobogó Öregág? És sorba a többi ág is magasra szökő lángolással ujjong! – mi van itt? A Faág próbált a többiek tüzénél valamit leselkedni – de csak a vastag sziklafalakig látott: nem volt lángja, amivel magasba nőnek az ágak.
Minden ág lángja magasan lobogott – és valami csoda folytán ez a lobogás nem szűnt. És a lánggá lett ágak nagyon halkan, nagyon meghatottan énekeltek!
A Faág most már akart égni! De nem bírt. A többiek messze, a magasba égtek, mitől gyulladjon ő itt meg? Próbált beljebb gurulni – de semmi sem sikerült. Ekkor, maga is meglepődött – sírni kezdett. Bánta konok önzését, amivel csak annyit ért el, hogy nem lehet részese ennek az éneklő lángolásnak! És a végén kidobják majd a hideg télbe, mert semmire sem jó, lobogni sem tud – Nyöszörögve sírt.
Az Ember meghallotta – és odaguggolt eléje. Mintha értette volna síró jajongását. Megfogta a könnyes Faágat, és a végét beletartotta a tűzbe. Aztán amikor látta, hogy égni kezd, magával vitte. Be, a barlangba. A tartóra tette, a magasba. A Faág pedig nagyra nyitotta lángszemét.
Először az Asszonyt látta meg. Valami szalmaágyfélén ült, és halkan énekelt. Az ember mosolyogva nézte. Csak eztán látta meg az Asszony ölében a Gyermeket. Kicsike volt, ó, milyen kicsi! Persze, hogy kell neki a meleg! Ó, hát mi lenne vele ebben a zord télben? A Faág a legszelídebb lángjával égett, hogy föl ne ébredjen álmából Az, Aki a legkisebb most, de mégis neki zeng altatót az égiek és földiek kórusa.
(Részlet Hajdú Judit: Mesék Isten országáról c. könyvéből)
Minden valaha volt, létező és jövendőbeli Gellértesnek, és kedves családjának áldott karácsonyi ünnepeket kívánunk!
Régi adósságot törlesztünk az alábbi, posztolni elfelejtett képpel.
Piri és Panni Bécsben járt; onnan a képek.
Ez a Ráróspusztai táborpóló életében már másodszorra csodálhatta meg Bécs városát. Ez úttal Schönbrunn kertjében érezte magát a legjobban. :)
Blogunk egyetlen aktív rovatába újabb képek érkeztek, ezúttal Drezdából.
A bátor Pocok farkasszemet néz önnön maga betonhattyújával.
Nem véletlenül mondják Drezdáról, hogy az Elba Firenzéje.
Szökőkútban fürdés: 10 hippi-pont.
Ez alighanem egy Drezda egyik fő jelképe, mi másért pózolt volna itt Panni?
Sorozatunk ma szeretett igazgatóhelyettesünk képével jubilál. Zsiga úr levelet is írt képhez, e szavakkal:
Ez most nem a Ki van a képen? (kár, hogy rég volt!!!) A kép a lichtensteini nagyherceg vendégeként láttat, egy kies hegycsúcson, hógolyózás után. (Nagyherceget és hógolyót mindazonáltal ezen a képen nem érdemes keresni.)
zs
Kata Londonban nyaraltatta szövipólóját.
Halihó, itt van pár kép Londonból! Bocsi, hogy nem vettem fel mindig a pólót, de kutyahideg volt :)
Puszi, Kata
Az első képen a Royal Albert emlékszobra előtti kerítésen pózol a szövipóló...
...a másodikon a Londonhoz nélkülözhetetlen eszközöket látjátok...
...a harmadikon pedig végre rajtam van a póló; a Buckingham palota előtt pózolok.
És még egy kis meglepetés, a Madam Toussauds múzeumba is elvittem a szövipólót, így hírességeken is látható!
A napokban kaptuk a hírt, miszerint a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnöksége Németh Ádámot jelöli a nemzetközi játékvezetői keretbe. Nagy siker ez Cucunak - amihez természetesen ezúton is gratulálunk -, és nagy siker a Szövinek is: lássuk be, kevés diákszövetség büszkélkedhet azzal, hogy FIFA-játékvezető fújja a sípot egy tábori sportnapon.
Cucu felfelé bukásáról a teljes cikket itt olvashatjátok el.
