Az egyoldalú találkozót az SZLG edzőjének kirohanása tette emlékezetessé. Teljes átéléssel előadott minimál-standup megmozdulásaival és fanyar humorával („kislányom, valami feszültséget érzek benned”) jelentős mosolyt csalt Szurkolói Tagozatunk arcára. Ám meghökkentő módon, ahelyett, hogy mély meghajlással nyugtázta volna sikerét, saját közönsége ellen fordult, s arra kért minket – lévén hogy katolikus csapatot bíztatunk – „Istennel rendezzük le ezt az aljas dolgot” (mármint hogy nevetünk). Nekünk ez persze nem okozott nehézséget. Mivel Konecsni Úr is példamutató kézkulcsolással nyomatékosította számunkra az aktív imaélet fontosságát (lásd a videót), semmi kétely nem maradt bennünk a térdre borulást illetően.
A profán szurkoló imája
Uram, Istenem,
ki fenn laksz az Mennyekben
meccsre menve-menetelve
rigmusokat énekelve légy segítségemre.
Te vagy Uram Edzőm és Személyi Trénerem
Szövetségi kapitányként Te vagy mellettem
Taníts hát kérlek, mindig alázatra,
Bukfenc-egyetemed magasztalására.
Vitába ne vigyél soha.
Kérlek.
Gyarló az én lelkem.
Kiszáradt torkomat járja át némaság,
szívemet szaggassa szédült szomorúság
szótlanul tátogjak, akármi történjék,
feszültség énbelém sohase költözzék.
S ha mégis bitang bűnök születnék szívemben,
hármas sípszavaddal válts meg mindig engem.
(Amen.)
