E keserédes, egyszerre szomorú és önfeledten boldog esemény apropóján ajándékozunk meg Titetet egy számunkra módfelett nosztalgikus, közösségépítő-hangulatteremtő verssel.
Szappancs: Tanulunk majd (részletek)
Hát szervusztok, itt vagyunk,
de titeket itt hagyunk.
Ezért írok rímeket
búcsúzóul tinektek.
A suliból elmegyünk,
akkor, ha jól megy nekünk
érettségink. Ezután
egyetemen s nem bután
Tanulunk majd.
Sok minden mást itt hagyunk.
Titeket is így vagy úgy.
Tanáraink maradnak,
elmegyünk; itthagyatnak.
Padjaink, asztalaink
hagyjuk most itt sajna mind.
Alma Mater ez nekünk.
Fáj is majd, ha elmegyünk.
Tanulunk majd.
Nézd, amint a kicsike
porzó és a sok bibe
egymásra egy csókot ád:
Átjárja az iskolát
sokféle buja vágyak
barokkos szerenádja.
Ezt kell nekünk elhagyni.
Barátaim, nem baj, mi
tanulunk majd.
Budapest, 2004
