Az úgy volt, hogy traktornyomok ide vagy oda, de lementünk a Rába partjára. Nem láttuk, csak sejtettük a folyó közelségét. Bár cseppet fújt a szél, mégis nagyon kellemes időnk volt. Az erdei úton keletkezett hatalmas kerékvájatok néhol sittel töltöttek voltak ugyan, de így sem beszélhettünk sima útról; inkább arról beszélgettünk, hogy lehet ide lejutni kocsival. Sejtettük, hogy sehogy, de mondjuk ez nem nagyon zavart minket, legfeljebb egy kicsit.